A biztonságos megálláson kívül, mire jó még a követési távolság helyes megválasztása?

Előrebocsátjuk, hogy a követési távolság helyes megválasztásához némi gyakorlatra, az aktuális forgalmi helyzet állandó figyelemmel kísérésére van szükség. Sűrű városi forgalom mellett, az indokoltnál nagyobb követési távolság föltartja a többi közlekedőt, és az által, hogy másokat előzésre, sávok közötti cikázásra ösztönöz, előbb-utóbb úgyis megszűnik.

29. Tartson ésszerű követési távolságot az Ön előtt haladó autótól! Ez segíti abban, hogy fenntartható legyen autója lendülete, hiszen nem kell az illető minden egyes lassítására szintén erőteljes fékezéssel reagálnia. Például ha ő elkanyarodik, és emiatt lassít, vagy ha sávváltás közben bénázik, akkor ha jó a követési távolság, Önnek nem is kell lassítania. Mire odaér, a másik autó már el is tűnt Ön elől. Emiatt is teljesen értelmetlen az előttünk haladó sort, vagy autót "tolni", hiszen egyfelől úgy sem fognak gyorsabban haladni, másfelől hátrányt szenvedünk amiatt, hogy lemondtunk a megfelelő követési távolságról.

30. Amikor az Ön előtt akár 5-6 autónyira haladó féklámpája kigyullad, a gázról mindenképpen érdemes lelépnie, hiszen valószínűleg Önnek is lassítania kell majd. Ha láthatóan lassítani is kezdenek, Ön úgy lassítson, hogy minél kevésbé, és minél később kopjon el a követési távolság! Így esélye van arra, hogy elkerüljön egy esetleges teljes megállást - lehet, hogy elég lesz kicsit lassítani, közben hamar megszűnik a torlódás oka, és már haladhat is tovább. Ezzel egy esetleges sávváltásra is több teret ad magának.  

31. A követési távolság arra is módot ad, hogy amennyiben sávot kell váltania, ne legyen kiszolgáltatva más autós jóindulatának. Ha az illető láthatólag nem akarja Önt beengedni, akkor a megfelelő követési távolság birtokában, akár két fokozatot visszaváltva és lassítás helyett gyorsítva "előreugorhat" oda, ahol befér. (Ezzel egyidejűleg "elégtételt véve" az udvariatlan autóson.) A messzire előre figyelés, és a megfelelő követési távolság, különleges előnyökhöz juttatja Önt! Az Ön körül közlekedők még észre sem vették az akadályt, el sem kezdtek felkészülni a manőverre, mire Ön már túl van a sávváltáson, és lassítás nélkül haladhat tovább. Az említett gyors sávváltási manővereket, különleges figyelemmel hajtsa végre, különösen a szélső sávban, mert ilyenkor nem csak a többi közlekedő, de a járdáról lelépő gyalogos - vagy lehajtó jármű is meglepetést okozhat.

32. Sávváltásnál használja az irányjelzőjét! Ma már nem tendencia az, hogy "csak azért sem" engedik be azt, aki sávot szeretne váltani. Néhány évvel ezelőtt jellemző volt, hogy aki indexelt, az tulajdonképpen azt érte el, hogy a másik sávban közlekedők nem engedték sávot váltani. Ma inkább azt nem engedik be, aki láthatóan sávot akar váltani, de nem használja az irányjelzőt. Aki használja, azt általában elég hamar beengedik. Még valami a sávváltásról: mielőtt egy lassan haladó sávot elhagyna, győződjön meg róla, hogy abban a sávban, amelyikbe áttérni készül, nincs-e akadály, amely még inkább lelassíthatja majd, mintha ottmaradt volna eredetiben.

Menni, és menni hagyni, avagy az utak királya nem az, aki mindenkit maga mögé utasít!

A közlekedés egy nagy társasjáték, ahol a cél nem a győzelem, hanem az, hogy mindenki épségben odaérjen a céljához, a lehető leggyorsabban és a legkisebb stressz árán. Ezért, ha valaki elénk vág, vagy esetleg más kellemetlenséget okoz, azt nem kell kioktatnunk, és nem kell saját elménket terhelnünk a "büntetésével", nem kell veszélyeztetnünk a saját biztonságunkat azzal, hogy "jól megmutassuk neki", hanem egyszerűen hagyni kell, hadd menjen. Közlekedésileg, és lelkileg is "el kell engedni".

33. Azok számára, akik sietnek, nem a nyomakodás, illetve a gyorshajtás, a lámpától lámpáig való gyorsítás, a sávok közötti cikázás jelenti a gyors előrejutást. Ez leginkább arra jó, hogy növelje a stresszt és balesetveszélyt okozzon. Ennél sokkal inkább eredményre vezet, a forgalom jóval magunk előtti figyelése, annak átlátása, és a helyzetekhez való gyors alkalmazkodás. A reggeli csúcsforgalomban jókat szoktam derülni azokon, akik tapossák a gázt és a féket, csikorogva indulnak, és állnak meg, cikáznak mint a villám, de a következő lámpánál valahogy mégis újra találkozom velük. (Ez persze nem azt jelenti, hogy én nem keresem a gyorsabb haladás lehetőségét.)   Sokszor sietéskor, a gyorshajtás csak egy önmegnyugtatás, hogy az illető mindent megtesz az időben érkezésért, pedig adott forgalmi helyzetben, semmivel sem ér előbb célhoz, mintha nyugodt tempóban haladna, ráadásul a sebesség-kényszer még a stresszt is növeli, hiszen megpróbál a forgalom ritmusánál gyorsabban haladni, ami ritkán sikerül, és ez frusztráltságot okoz.

34. Ne versengjen az utakon! Sokan esünk abba a hibába, hogy néha meg akarjuk mutatni mindenki másnak, hogy a mi autónk gyorsulása a jobb, mi vagyunk a jobb sofőrök. Egy-egy ilyen manőver előtt jobb, ha eszébe jut, hogy a forszírozott gyorsulások 50-200 %-kal több üzemanyagot emésztenek föl, mint az amúgy egyébként dinamikus közlekedéshez szükséges gyorsítás!

Egyáltalán nincs arra szüksége, hogy bárkinek bizonyítsa, hogy Ön jó sofőr! Ezt valószínűleg nem is a sebességgel a legjobb megtenni, másrészt mazsolák csak azok lehetnek, akik nem olvassák az AutósTITKOK-at! ☺ A legtöbben, akik felé oly gyakran érzünk bizonyítási kényszert, nem is igen tudnak jól vezetni! Elképesztő, hogy mennyien gondolják azt, hogy jól vezetnek, pedig csak a gázt és a féket kezelik vadul. Sokan, akik úgy gondolják, hogy sportosan vezetnek, csak az autót rángatják, mintha áram lenne vezetve a kormányba. Többen saját maguknak okoznak stresszt, mert úgy akarnak gyorsan haladni, ahogy nem lehet. A gyors vezetés nem feltétlenül jelent vezetni tudást, sőt a vezetni tudás nem feltétlenül jelent közlekedni tudást! Sokan annyira akarnak nyomulni, hogy csak közvetlenül maguk elé tudnak figyelni, és emiatt kerülnek olyan helyzetekbe, ami lassú haladásra, megállásra kényszeríti őket! Dinamikus vezetés helyett, idegesen, és az autót rángatva hajtanak, a sávok között cikázva-nyomakodva, arról nem is beszélve, hogy élesebb kanyarokban már megáll a tudományuk! (Mindig jót derülök ezeken a nyomuló szerencsétleneken, amikor egy-egy húzósabb kanyarban aztán lemaradnak mögöttem vagy 20 méterrel, pedig addig rám voltak tapadva.) Az Ön önképét a legcsekélyebb mértékig sem kell, hogy befolyásolja az, hogy a másik (különösen a fentebb említett nyomakodós fajta) autós mit gondol Önről! A legtöbb esetben a másik egyáltalán nem tart semmit rólunk, egyszerűen csak mi hisszük úgy. Sőt, sok esetben, akiről azt hisszük, hogy versenyezni akar velünk, vagy bizonyításra akar kihívni minket, eszébe sem jut ilyesmi, egyszerűen csak sietős a dolga. Nem azért áll be mellénk a közlekedési lámpánál az "osonó sávba", mert azt gondolja, hogy könnyű préda vagyunk, akit "lenyomhat" (ez által javítva saját önképét), vagy mazsola, aki feltartaná őket, hanem egyszerűen csak siet.   Ne akarjon tetszeni a másik sofőrnek a sebesség által! Azért, mert ő gyorsan akar hajtani, Önnek nem kell "jó fejnek" lennie, és az általa diktált tempót felvenni, akárhogy is nyomja Önt az illető hátulról. Azzal sokkal jobban jár, ha inkább hagyja, hadd előzzön. Ugyanígy, ha esetleg elkövetett egy kisebb, vagy akár egy látványosabb hibát, elbámészkodott lámpánál, stb, nem szükséges a sebességével bizonyítania, hogy Ön mégiscsak jó sofőr.

35. Magyarországon különösen gyakori rossz szokás, hogy egy látszólag siető autósnak meg akarjuk mutatni, hogy "nehogymárazthiggyehogyőajobb!". Csak azért sem engedjük be, ha piros lámpánál valaki "sportosan" megérkezik mellénk, megmutatjuk neki, hogy a mi verdánk a jobb, mi tudunk jobban vezetni, és különben is... Ezzel csak azt érjük el, hogy mivel az illetőt sikerült magunk mögött tartani, arra kényszerít minket, hogy gyorsabban haladjunk, mint szerettünk volna, hiszen az olyan ciki, hogy "nem engedtem be, most pedig araszolok előtte". Ez többletfogyasztást eredményez, és annak a veszélyét is, hogy gyorshajtás miatt bírságot kell fizetnünk.

36. Ehhez hasonló az, amikor mi akarunk zöld lámpánál mindenképpen elsőként elindulni, és legyorsulni mindenkit, hogy a következő, egy sávosra szűkülő részen mi lehessünk az elsők. Ha sikerült, de a mögöttünk jövő, később láthatóan gyorsabban szeretne haladni, mint mi, kellemetlenül érezzük majd magunkat, mert "hogy ha a lámpánál olyan sürgős volt, most mégsem tarthatom föl, az olyan ciki!", és emiatt megint csak gyorsabban haladunk, mint szerettünk volna, és megint szembesülünk a kényszerű gyorsabb haladás előbb említett kellemetlenségeivel. Ha nem akar a megengedett sebességnél gyorsabban hajtani, és azt sem akarja, hogy "letolják az útról", akkor ezt az elsőként bevágást csak akkor tegye, ha a másik sávban láthatóan lassabb jármű van, és elé szeretne bekerülni. Ha nem hosszú az egysávos rész, és hamar elengedheti az Ön mögött jövő, gyorsabban haladni akaró autót, vagy ha a leszűkülő részen is lassú haladásra lehet számítani, és Ön csak a sorban akar előrébb kerülni, akkor is elfogadható ennek az alkalmazása, de csak annyira, hogy másokat sose veszélyeztessen, vagy bosszantson feleslegesen.

Itt emelnék ki, egy olyan viselkedési mintát, ami az egyik legidegesítőbb az utakon: valaki bevág egy főúton haladó elé (csikorgó kerekekkel kiáll egy parkolóhelyről, vagy kihajt egy mellékutcából) majd nekiáll vánszorogni. Mindezt úgy, hogy meg sem lehet előzni, mert nincs rá mód, ráadásul maximum azt kellett volna kivárnia, hogy az az egy autó elhaladjon, hiszen nincs forgalom. Nos, kevés dolog tud jobban   fölbosszantani a közlekedésben, mint ez. 

Illetve van még egy. Amikor valaki ráérősen indul (egy ráadásul rövid) zöldnél, illetve poroszkálva, messze a megengedett sebesség alatt vezet, mondván, "én úgyis átérek a zöldön" - nem törődve azzal, hogy miatta hány másik közlekedő fog pirosat kapni.

Az ilyen hozzáállás teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a másik embert. Erről szól: "Csak az fontos, hogy én eljussak oda, ahova akarok, én azt tehessek, amit akarok, és úgy, ahogy én akarom. Mindenki más le van ejtve..." Az ilyen emberek állnak meg a mozgássérültek részére fenntartott parkolóhelyeken, az ilyenek nem hagynak helyeket a járdán a babakocsival közlekedőknek, parkolnak le második sorban a körúton a forgalmat föltartva - "csak beugrok a boltba" felkiáltással, ragadnak be rendszeresen a kereszteződésekbe pirosnál, stb, stb. Jobb lenne ezt a mentalitást teljesen kiirtani a közlekedésből!

37. Általánosságban elmondható, hogy ez a közlekedés nevű társasjáték akkor működik a legjobban, ha mindannyian udvariasan viselkedünk, és másokra is tekintettel vagyunk. Ne féljen például előnyt adni másnak, még akkor is, ha az illető esetleg előzetesen "rossz fát tett a tűzre" - azaz mondjuk párszáz méterrel korábban pont ő nem engedte Önt sávot váltani! Ez a fajta megszégyenítő udvariasság az Ön részéről sokkal jobban el fogja gondolkodtatni, mintha cserébe Ön is betartott volna neki. Tapasztalatom szerint, a közlekedésben is jól működik a bibliai mondás: "Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt." (Prédikátor könyve 11.1) Azaz, ha bedobjuk az udvariasságot a közösbe, nem feltétlenül attól kapjuk vissza, akinek adtuk, hanem más közlekedőktől, de ahogy egyre udvariasabbak vagyunk, egyre többen tesznek hasonlóan. Azonban, ha Ön az egyetlen, aki miatt a másik félnek várakoznia kell, és az Ön elhaladtával ő is azonnal tovább tud hajtani, nem szükséges egy udvarias gesztus miatt lelassítania, hiszen e nélkül is tud majd haladni a másik. Ne fékezzen feleslegesen!

38. Ugyanakkor nem csak az előzékenységet kell elsajátítanunk, de azt is, hogy ha velünk udvariasak, azt észrevegyük, és késedelem nélkül elfogadjuk! Ezért legyen résen! Gyakran megfigyelhető, hogy amikor valakit el akarunk engedni egy kereszteződésben, az illető, miközben arra vár, hogy elengedjék, össze-vissza bámészkodik, mintha nem is lenne neki fontos, hogy elengedik-e, vagy sem. (Ez talán   a szociban belénk nevelt bűntudat miatt van így. "Ó, engem nem kell elengedni, nem vagyok fontos, csak úgy ácsorgok itt...") Pedig nem csak maguk miatt kéne figyelniük! Azokat is föltartják ezzel, akik mögöttük várakoznak! A mai felgyorsult tempóban, az, aki be akar valakit engedni, nem vár sokáig, hamar megváltoztatja szándékát, és továbbhalad. Többször előfordult, hogy egyértelmű fény- és karjelzésem ellenére, végül dudálnom kellett, mire az illető, akit el akartam engedni, végre fölocsúdott. Ha nem akar több lehetőséget elmulasztva sokáig várakozni, fontos, hogy amikor mások jóindulatára szorul, figyeljen oda rájuk, hogy egyből észrevehesse ha udvariasak Önnel!

39. Másik ide tartozó jellemző tünet, a "rejtőzködve kéretőzők" esete, akik arra várnak, hogy egy kereszteződésen áthaladhassanak, de közben a parkoló autók vonaláig sem mennek előre, így a keresztező úton, sűrű forgalomban érkezők, nem is vehetik észre, és így nem tudnak időben lelassítani, és udvariasan elengedni a várakozót. Dugja ki tehát kicsit az autó orrát! Annyira, hogy ne akadályozza a forgalmat, de időben észrevegyék, hogy ott van, és Ön is jó rálátással legyen a keresztező forgalomra! Ha sokáig nem engedik el, néha egy kis szelíd erőszakosságra, az autó fokozatos előre"lopására" is szükség van, hogy valaki végre rászánja magát az udvariasságra. (Azért csak óvatosan alkalmazza ezt, nehogy elsodorják autója elejét! Ez esetben sajnos szinte kivétel nélkül Önt hoznák ki hibásnak egy balesetnél!) 

Forrás: www.autostitkok.hu